Ebből szerelem lesz....
Az elmúlt néhány hónapban leginkább a könyvbeszerzésre koncentráltam, mint inkább az olvasásra és ennek most meg is van a böjtje. A házunk lassan egy túlszúfolt antikvárium benyomását kelti, ami persze nem baj önmagában, de kezd idegesíteni, hogy 5 évre elegendő olvasnivalót halmoztam fel és kilátásom sincsen rá, hogy az elkövetkező néhány hónapban végezzek velük.
Talán az egyetlen könyv, amit tiszteségessen végigolvastam az idén ( a kötelező februári Rachel Gibsonon túl) az Jill Mansell legutolsó kötete volt.
Mansellel a viszonyom ambivalens: évekig kategórikusan elutasítottam minden könyvét -olvasás nélkül- köszi ez nekem valahogy nem jön be alapon. Történt azonban egyszer a tavalyi nyár kellős közepén valami, ami miatt mégis elkezdtem a Nem zörög a haraszt... című kötetét és rájöttem súlyos előitéleteim tévesnek bizonyultak.
Mansellel a viszonyom ambivalens: évekig kategórikusan elutasítottam minden könyvét -olvasás nélkül- köszi ez nekem valahogy nem jön be alapon. Történt azonban egyszer a tavalyi nyár kellős közepén valami, ami miatt mégis elkezdtem a Nem zörög a haraszt... című kötetét és rájöttem súlyos előitéleteim tévesnek bizonyultak.
Persze elkezdődött a lázas kutatás és kavarás, hogy na akkor gyorsan az összeset a polcra, de azonnal, ám ez nem volt olyan egyszerű. 2 kötet szinte elérhetetlen volt. Még nekem is, aki interurbán kapcsolatban áll a fél világ összes antikváriusával.
Végül két kedves molytársam megszánt ( vagy megunta az ámokfutást, amit rendeztem- ez máig tisztázatlan ) és így teljes lett a gyűjteményem.
Ekkor derült ki, hogy már úton a következő kötete az írónőnek, mégpedig az Ebből szerelem lesz.( részemről ez úgy pontos, hogy szerelem lett, de ekkor már biztos volt )
Megjelenés persze vizsgaidőszak kellős közepén ( a kiadónak jó a humorérzéke ), szóval mielőtt igazán nekikezdhettem volna, előszőr átrágtam magam, néhány olyan tételen, amitől épeszű ember eret vág magán (na jó annyira nem, de nem herceges ,grófos ) és utána rávetettem magam a könyvre.
És imádtam. Minden sorát. Annyira életidegen és idillikus volt, hogy elmondhatatlan, Mégis jó volt olvasni, A szokott szerethető szereplők, kellő bonyodalom és a kiszámítható happy end.
Mégis mi más kellhet még?
Azért nem bírom ki, hogy ne mutassam meg.....
