Summer books 2014...

Kedves Naplóm !

Igazán nem lehet  semmi okom panaszra az idei nyár valóságos könyvdömpinggel járt. Mintha az összes kiadó egyszerre kapta volna össze magát és valóságos könyvesőt zúdított az olvasni szeretők fejére, ezzel majdnem anyagi végromlásba taszítva szerény személyemet. Pánikra nincsen azért ok, de szokás szerint megint nincsen rendesen hely a könyveimnek. De azt hiszem ez már örök probléma nálam.

És, hogy melyikek lettek a kedvenceim?

Elsőként talán két klasszikus regény feldolgozását emelném ki.

  Marina Fiorato: Beatrice című könyvét,mely Shakespeare: Sok hűhó semmiért komédiájának átirata.
   A meseszép olasz táj szolgál háttérként egy csodás szerelmi történetnek, Beatrice és Benedetto pedig méltán pályázhat a világirodalom legszórakoztatóbb szerelmespárja címére.
Szellemes szócsatáik, örökös civódásuk folyamatosan nevetésre ingerli az olvasót.

   Ármány, cselszövések és háború, személyes érdekek gördítenek akadályokat a szerelmesek útjába, de a végén természetesen minden rendeződik és garantált a happy end.
  Bevallom, a könyv hatására előjött belőlem a pedálgép és leporoltam Shakespeare összest és elolvastam az eredeti történetet is, és bátran kijelenthetem, bár szórakoztató és tanulságos, azért Fiorato tollából jobban tetszik a történet.
   Ami a filmváltozatot illeti: Kenneth Branahg és Emma Thompson eszményi párosítás volt.

     Az Austen-projekt keretében Joanna Trollope :
Értelem és érzelem című regénye szintén a nyár egyik nagy élménye volt.
 Jane Austen klasszikusát a 21. századba helyezve, meglepve konstatáltam, hogy alapvetően semmi sem változott az emberek életében. Internet, mobiltelefon és megannyi technikai és tudományos újdonság, az ember lányának mégis ugyanazokkal a gondokkal kell megküzdenie. Illetve csak eggyel: a pasikkal.
A szívére hallgasson vagy az eszére?

   Sajnos annyira még nem fejlett a tudomány sem, hogy hegyekben álljon szívfájdalom esetére az amnézia és a nem érdekel tabletta a patikákban (ami pedig tuti üzleti siker lenne), szóval még mindig nekünk kell dönteni.
 Trollope tökéletesen ábrázolja ezeket a belső dilemmákat és vívódásokat, megtartva az eredeti regény szereplőinek sajátos vonásait.
  A regény olvasása közben ráébredtem, hogy mindannyiunkban ott lapul valahol egy Elinor vagy egy Marianne, kinek-kinek saját habitusa szerint és valahogy, valamiképpen mi is egy történet hősnői vagyunk.
    És ezt a történetet úgy hívják : az Élet.

A Gabo kiadó is igazán kitett magáért a nyáron. Anyu szerint a júliust herceges-grófkisasszonyos történetekkel ütöttem el ( hála és köszönet Julia Quinnek és Loretta Chasenek), de azt hiszem
Nora Roberts új könyve sem maradhat ki a best of listáról.

  Az Oromház-rejtélye igazi klasszikus Nora Roberts könyv. Érdekfeszítő, lebilincselő, olyan igazán odaszögez a székhez krimi, mely az utolsó oldalakon is tartogat meglepetést.
Egy különösen zord esős délután vettem elő a polcról és éjfélig sikerült is elolvasnom a könyvet, közben majdnem tövig rágva a körmeimet.
   Másnap reggel felkelni már nem volt olyan nagy élmény, de azt kell mondanom megérte.
    Izgalmas, romantikus krimi szép helyszínnel.
Alba és Eli igazán jó párost alkotnak és a cselszövő nagymama is kedvenc szereplő lett.
Nem csodálkoznék, azon sem ha ebből a könyvből is filmet készítenének.
    Én tuti megnézném .




Ennyi volt a nyári best of lista, én meg megyek vissza, az új ősellenségemhez, akit úgy hívnak:
Neptun-rendszer.
Esküszöm sikerült összeakadnom a virtuális tér Darth Vederével.
Egyenlőre még állom a sarat.


Zs.