John Green : Csillagainkban a hiba

Kedves Naplóm!

      Sokan és sok mindent írtak a John Green Csillagainkban a hiba című könyvéről és azzal az elhatározással indultam neki vásárlás után, hogy ezzel bizony várok a tavaszig. Mert azt hittem szomorú és fájdalmas, hiszen a halál, az elmúlás biztos tudata ezzel jár. Valahogy azonban mégis a kezemben ragadt egy zűrös délutánon és nem tudtam szabadulni tőle.

   Adott két ember: Gus és Hazel, akik halálos betegek. Egy rákosokat segítő terápiás csoportban találkoznak először és az első percben elkezd működni közöttük az a bizonyos kémia, de az idő ellenük dolgozik. 

Van-e értelme átadni magukat az érzelmeknek, ha kilátásuk sincsen a jövőre?

Vajon,  van-e értelme bárminek is, ha az életet nem években, hanem hetekben és hónapokban mérhetik?

A megrázó történet és téma ellenére számomra a könyv minden lapja üvöltött az életigenléstől. 

Mert, ez a két ember dacolva az idővel fogja magát és pár hét alatt többet átél, mint sokan egész életükben sem.

Nekem tetszik ez a szemlélet, és azt hiszem szeretnék én is így élni.
Szóval utánam a tűzözön. Lesz ami lesz .

Zs.