Vizsgaidőszak előtt : A Hazudósok

Kedves Naplóm!

     A lehető legrosszabb időpontot választottam arra, hogy újra írjak. Vagy a legjobbat, minden csak nézőpont kérdése. Miközben ezeket a sorokat gépelem egy másik ablakban a Neptunt nyúzom és csak remélni merem sikerül legalább az egyik vizsgámra az általam kiszemelt időpontra bejelentkezni és nem happolják el előlem helyeket. Még néhány óra van éjfélig és valamivel agyon kell csapnom az időt, szóval arra jutottam, itt tornáztatom egy kicsit az ujjaimat, hogy jobb esélyekkel indulhassak néhány óra múlva. (Bár azért remélem, kevés olyan elvetemült van aki 10 nap múlva szeretne vizsgázni fejlődéslélektanból, de mentálosnál sosem tudhatja az ember lánya)
És ha már eme ujjgyakorlatra kényszerültem, feltétlen ejtenem kell néhány szót a hajrá előtti utolsó, és egyben legjobb könyvről A hazudósokról. 
Bár az érdem Katáé egyértelműen, nélküle elsiklottam volna a könyv felett mégis nem tudom megállni, hogy ne menjek el mellette. 
    Mert ez a könyv  tényleg üt. Odaszögez és fogva tart minden sora közben, eszeveszetten próbálom megfogalmazni mi olyan lebilincselő benne.
   Talán a szokatlan hangvétel? Talán, hogy tragikuma annyira valóságos? Esetleg,  most érzékenyebben reagálok a szereplők legapróbb lelki rezdülésére? (Bocs, 1 év egyetem és már hajlamos vagyok azt hinni, hogy én aztán mindent tudok. Azt hogy közben hányszor kaptam majdnem hisztirohamot, az most szinte mellékes. Ja, és nagyon sok mindent nem tudok még.)
De a könyvnél maradva: Kata azt mesélte, szinte beszippantotta olvasás közben, ez nem hagyott nyugodni, Miután molytalin begyűjtöttem, rögtön bele is vetettem magam (tudva, hogy vizsgaidőszak végéig game over) és nem bírtam letenni én sem. 
Hogy miért nem? Ezt inkább elmesélem:


Egyszer volt, hol nem volt és ha nem is az Óperenciás tengeren túl, de egy paradicsomi szigeten élt egyszer egy király. Szép felesége, három lánya és sok unokája volt. Szépségük és gazdagságuk miatt csodájukra jártak országszerte, tisztelet övezte őket bármerre is jártak.
Békésen és idilli körülmények között teltek napjaik, gondok betegségek messzire elkerülték őket.
Ahogy telt az idő, a család egyre szélesebb mosollyal az arcán élt a világban, elrejtve a többiek elől a fejük felett gyülekező viharfelhőket. 
Kivéve a Hazudósokat. Akik nem tudtak mosolyogni. 
Négyen voltak. 
4
fiatal
őszinte
sebzett
kiszolgáltatott kamasz. 
Akik azt hitték, meg tudják állítani a
kapzsiság
a gőg és a gyász okozta háborút.

Négyen voltak, azt hitték ők meg tudják kötni a felnőttek helyett a békét.
ÉS egy, aki maradt közülük és talán sosem lel békére, de kitart."

Hogy mi a tanulság? Mindenkinek más, a választ magában keresse mindenki.
Számomra a következők:
-Sose mosolyogj ha fáj, üvölts bátran.
-Csak azt a csatát vívd meg, ami a tiéd, sose másét.
-Keresd a választ a kérdéseidre, akkor is, ha  a válasz fájdalmas lesz.
és ha nem muszáj ne hazudj, legfőképp magadnak ne.


                                                                                                                              Zs.








0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

  © NOME DO SEU BLOG

Design by Emporium Digital