Az olvasót lelövik, ugye ?!!
Nem így terveztem, hogy újra felcsapom a lapjaidat és kürtölöm ezerrel az éterbe az okosságot, de ma valami hihetetlen dolog történt.
A munkahelyemen a közvetlen kollégáimmal egy spontán beszélgetés keretében egy helyi újságcikk kapcsán szóba kerültek a könyvek és az olvasás. Ez idáig nem is lenne baj, hisz valamennyire vágom a témát.
A meglepetés akkor ért amikor jelezték, hogy munkaidőben ne beszéljek nekik annyit irodalomról, gyűjteményről , meg kiejthetetlen nevű írókról , mert ez azt a látszatot kelti , hogy nem látom el lelkiismeretesen a feladataimat. Annyi lelkierőm még volt ugyan, hogy visszakérdezzek a Tesco, Lidl stb. újságok forgatása melyeket ők végeznek milyen benyomást kelthet, de hazafelé azért mélyen elgondolkodtam.
Hogy lehet az, hogy egy kvázi értelmiségiekből legalábbis diplomásokból álló 7 fős csoportban, tabutémának számít a könyv , az irodalom? Főként ha ennek a csoportnak a feladata idős emberek mentális egyensúlyának biztosítása.( Nem firtatom, hogy hogyan képes lelkigondozásra valaki, aki a kollégáját megmarja a hobbija miatt, ez más tészta)
Számomra az olvasás, a könyv, a betű mindig kapocs legyen szó kliensről , barátról , vagy éppen egy idegenről. Egy olyan egyetemes nyelv, amelyet mindenki beszél, hiszen gyerekkorában mindenki olvasott mesét, vannak élményei , kötődnek hozzá érzések és hív elő régen elfeledett emlékeket.
Láthatatlan hídat teremt a könyv, a betű s lesz idegenből ismerős, talán később barát.(de minimum kellemes beszélgető partner)
Legalábbis a mai napig ezt hittem . De mindazok ellenére amit mondtak nekem , szilárdan hiszem továbbra is. Ha stigmatizálnak is emiatt , nem vagyok hajlandó befogni a számat.
Nem vagyok hajlandó szégyenleni magam, amiatt hogy igenis sokkal többől áll az élet, mint a gyerekek akik hajnalban bemásztak az ágyba, vagy 20 Ft-al kevesebbe kerül a wc papír a Sparba , mint a Metróba vagy jaajajjaj rohanás akciós a tej a Pennyben és dupla pontot lehet rá kapni és lesz plüss fene se tudja mi a gyereknek.
Nem fogom szégyenleni, hogy a fizetésem 1/4- e Lírában landol minden hónapban. Nem fogok úgy tenni, hogy nem egy paksaméta könyvvel a kezemben vagyok a legboldogabb.
Nem fogom letörölni a mosolyt az arcomról, ha a kedvenc sorozatom legújabb kötetét vagy egy régóta vágott könyvet a kezembe fogok.
De leginkább: a munkám tisztességes elvégzése után, ha felszusszanhatok egy percre, és eszembe jut valami ami könyvvel, történettel de akár a legvadabb nevű orosz íróval kapcsolatos:KIMONDOM.
Akinek meg nem tetszik, az meg dugja be a fülét és mélyen gondolkodjon el magában .
Ja és vegye elő a kifestőkönyvét.
Zs.
